2008. szeptember 23., kedd

Jelentem, hajnali 4-kor keltem, csak hogy le tudjak jönni a fogorvosomhoz. Pár napja ugyanis VEGA süteményt sütött nekem, és sikerült megtalálnom az egyetlen meggymagot, amit benne hagyott. Félelemben éltem azóta a napjaimat. Féltem a fogfúrástól, még inkább a fogam húzásától. Lényeg a lényeg, hazajöttem ma, csendben jegyzem meg, sportnap van az egyetemen, így aludhattam volna addig, míg jól esik, hisz nincs oktatás. Ehelyett, mint már említettem, HAZAJÖTTEM!, mert 9-re időpontom volt a dokihoz. Az okosak kedvéért írom le, azért nem kerestem Miskolcon valakit, mert őt már megszoktam, és nem engedem, hogy akárki a számba nyúlkáljon. Kivételt képeznek a JE-sek! Nekik bármikor, bárhol, bárhogyan! Szóval, hazajöttem. Ismételten. Azért, hogy halljam azt az egy mondatot, amire most nem számítottam. "Nincs itt semmi gond, kérem szépen!" Anyád... Próbálkoztam csendben. Most már találj valami hibát öcsém, mert kifizettetem veled a vonatjegyet, és az elmaradt alvásért járó kárpótlási díjat is. De semmi. Többször is megnézte, semmi. Mindhiába, a fogaim tökéletesen épek. Csak akkor azt nem értem, mit dobtam ki a meggymag darabokkal együtt a VEGÁnál. Mert az határozottan a fogam egy része volt. Fog alakkal, fog álaggal, minden stimmelt, de ezek szerint nem. Másik kérdés, mely belülről mardos, miért éreztem fájdalmat? Miért érzek most is, ha elrágcsálok valamit? Határozottan fáj, és határozottan nem olyan, mint a merénylet előtt volt... Nem gond, ezzel még megbékélek. De az alvás... Több órát pazaroltam el, amit soha nem kapok vissza! Több órányi alvás!!! Oooh, drága kis ágyikóm, hiányzol!!! Aishiteru!!! :D
Ha már japánnál tartunk, meg kell osztanom veletek egy fantasztikus hírt. Mint már pár bejegyzéssel lejjebb kihirdetésre került, van KAT-TUN koncertem. Átnyálazásával még in progress nyomulok, de már kábé a 60%-ánál járok. Itt viszont meg kellett állnom, nem tudok elsuhanni egy aprócska tény fölött... Gyerekek, kapaszkodjatok meg! Magyar zenét hegedülnek a koncerten! Az egyik tag a hegedűszólóra szájdobol, és valami eszméletlen jó. Ezek után eszembe ötlött az a régi tenimyu-s videó, ahol valaki -sajna már nem tudom ki- rubik kockával játszott. Megosztottam mérhetetlen büszkeségem Chibi-val is. Mondom, milyen jó, hogy magyarba nyomják. Édes drága élettársam ábrándos tekintettel meredt rám, majd kérdezte az okát. Elmondtam a magyar zenét, és a rubik kockát. Majd visszakérdezett az utóbbira... Kapaszkodjatok meg... Súlyos mondat következik: "Mér_az magyar játék???" Na, itt estem le a székről, aznap már nem tudom hanyadjára. Nem elég, hogy félmeztelenül vonagló férfitestek tömkelege riszálta előttem a csípőjét oly provokatív módon, hogy könny csordult a szemembe, és két padlóra érkezés közben háromszor volt kisebb orgazmusom, még Chibi is dobott rá egyet, megalapozva az aznap esti jó hangulatot, amit azt hittem már nem tud fokozni a "...de a fele nincs is, csak van!" mondata után, de Neki ezt is sikerült überelnie! Hiába na! Ilyenkor látszik ki a meg-nem-értett-zseni! :D Ugye drágám?! :)
Egyébként ma már megyek is vissza, édesanya felvisz ótóval, szal_tiszta jóvilágom van! Nem tudom mikor érkezem, mert 1 körül végez Anya a suliban, és csak utána tudunk indulni. Várjatok sok szeretettel, a sütinkből meg ne adj a VEGÁnak, mert nem érdemli meg. :D
Puszillak Titeket, legyetek jók! Peace, love, and harmony!

Mada Mada Dane!
dzsó voltam.

U.I.: "Pajtás! Én örömet akarok neked szerezni, te meg rám zúdítod a problémáidat..." - Ajánlom mindenkinek a Kelly hőseit! :D klasszikus!!!

Nincsenek megjegyzések: